A nemi szerveken jelentkező humán papilloma vírus (HPV) jelentőségét két alapvető tény adja: egyrészt ez napjaink leggyakoribb vírusos eredetű szexuális úton terjedő betegsége, másrészt bizonyos altípusai bizonyítottan szerepet játszanak a méhnyakrák kialakulásában, mely a nők egyik leggyakoribb daganata.
A vírusnak mintegy 100 különböző típusa ismert, közülük 50-et mutattak ki a nemi szervek fertőzéseiben. A HPV fertőzés lokalizált, nem terjed szét a szervezetben, ezért nincs ellene erős és tartós immunválasz.
A HPV-okat onkológiai szempontból 2 nagy csoportra oszthatjuk: ún. alacsony rizikójú és magas rizikójú csoportra. A különbséget a rosszindulatú daganatok, pl. méhnyakrák, kialakulásában beöltött szerepük jelenti. A magas rizikójú csoportba tartozó HVP-vel történő fertőzéskor nagyobb százalékban alakulhat ki rosszindulatú daganat. Előbbi csoportba tartozik a 6 és 11-es, utóbbiba, pl. a 16, 18, 31, 33, 45, 56-os stb. erős onkogenítású típus. A 6 és 11-es típus okozza a nemi szervek szemölcsös elváltozásait a condyloma acuminatumot, míg utóbbiak, különösen a 16 és 18-as a méhnyakrákot okozhatnak.
A HPV előfordulási gyakorisága nőkben szorosan összefügg az életkorral – a 20-25 éves korosztályban 20-25% – és a szexuális partnerek számával. A fertőzés elsősorban szexuális úton terjed. A férfiak általában tünetmentes hordozók, a fertőzöttség fiatalok között 5,8-31%.
Tünetek
A HPV fertőzések kb. 75-80%-a (a fertőzést követő 1 éven belül) spontán gyógyul, tekintve, hogy a vírus ellen a szervezet is védekezik. A fertőzöttség azonban nem feltétlenül jelent egyet a tünetek jelentkezésével. Nőkben egy korai HPV fertőzés semmilyen tünetet nem okoz.
Diagnózis
A fertőzés gyanúja csak nőgyógyásznál méhnyakrák szűréskor elvégzett méhnyak-tükrözéses vizsgálattal illetve a szűrés után kiadott leleten merülhet fel. A biztos diagnózishoz elengedhetetlen a pozitív lelet alapján végzett HPV-teszt, mely molekulárbiológiai módszerrel a vírus örökítő anyagának (DNS) vizsgálatával igazolhatja, hogy a HPV mely típusa van jelen. A tesztet több helyen, így a Budai Oltóközpont és Magánorvosi Centrumunkban is készséggel elvégezzük, mely egy sima nőgyógyászati vizsgálatból áll, semmilyen fájdalommal nem jár.
A magas rizikójú HPV-vel való fertőződés után 15-25 év múlva alakulhat ki méhnyakrák, ha a vírus túlél a méhnyakban. A fertőzést követő néhány év alatt jöhet létre méhnyakrák megelőző állapot (CIN I-II-III), melyek felismerése a méhnyakrák szűrés fő célja és feladata. Ezért hangsúlyozzuk az évente egyszeri alkalommal való megjelenést a nőgyógyásznál méhnyakrák szűrés elvégzése végett. Ha a fertőzés igazolt javasolt a partner HPV-szűrése is bőrgyógyásznál vagy urológusnál.
Kezelés
A helyileg alkalmazott jódos kezelés (Betadine, Colpo-Cleaner jód) rendszerint hatékony. Elterjedt kezelési forma a folyékony nitrogénes fagyasztás, mely gyors és hatékony, kevés fájdalommal járó módszer. A szemölcsök helyén a fagyasztást követően hólyag képződik, mely sterilen megnyitva néhány nap alatt gyógyul. Szükség lehet 2-3 alkalommal a kezelés ismétlésére.
Helyi érzéstelenítésben sebészileg eltávolíthatóak, akár éles szélű ún. Volkmann-kanállal, akár lézerrel. A sebészeti módszerrel azonban elég nagy az esély arra, hogy az eltávolítás túl felületes (ilyenkor a szemölcs kiújul), vagy túl mély (ekkor heg képződik).
Ecsetelő (ún. keratolítikus, azaz a szemölcsöt alkotó keratint oldó) kezelésre alkalmas készítmény számos gyógyszertárban, drogériában kapható, általában maró hatású oldattal lehetséges. Leggyakrabban a szalicilsavat használják. Az arcon, nemi szerven lévő elváltozások esetében korlátozottan használható. Rákot megelőző állapotban szokás speciális méhszájplasztikai műtétet, a méhszáj kúp alakú kimetszését, konizációt elvégezni. Ez egyrészt esélyt ad arra, hogy a kóros szöveteket végleg eltávolítsák, másrészt arra, hogy az elváltozás súlyosságát és kiterjedését mikroszkóppal megvizsgálják. Ha szövettanilag a valódi (invazív) rák kizárható, megelégedhetünk azzal, hogy kezdetben negyedévente, majd évente rákszűrő vizsgálatot végezzünk. Ha a citológiai lelet tartósan normalizálódik, a beteg gyógyultnak tekintendő. Ha ismételten pozitívvá válik, a legmegnyugtatóbb megoldás a méh eltávolítása.