Az inzulinrezisztencia jelenségét, amelyet alább részletesen tárgyalunk, általában megelőzi a hiperinzulinémia, ami azt jelenti, hogy a vércukor szabályozásában résztvevő, a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon túlságosan nagy mértékben termelődik az emberi szervezetben – mondja Dr. Koppány Viktória, a Budai Magánorvosi Centrum endokrinológusa.
– Az inzulin többek között a vércukorszint csökkentéséért felelős hormon, inzulin nélkül élni nem lehet, az élethez alapvetően szükséges – hangsúlyozza a szakorvos. – Amennyiben teljesen hiányzik pl. autoimmun okok miatt, akkor az, az úgynevezett 1-es típusú cukorbetegség. A magas inzulinszint számos rossz hatással járhat, például növekedésifaktor tulajdonságánál fogva petefészek cisztát, PCOS-t, pajzsmirigygöböt, emlőcisztát növeszthet, azok növekedéséhez hozzájárulhat. Az emberi szervezetben gyakori szabályozási folyamat, hogy egy túlságosan erős inger ellen a test védekezik, vagyis, ha tartósan magas az inzulinszint, előbb-utóbb a vércukorszint csökkentő hatása elveszik. Amikor ez bekövetkezik, akkor az inzulin hatása nem érvényesül, mert a célsejtek nem figyelnek, nem reagálnak az inzulinra – ez a lényege az inzulinrezisztenciának.
Mikor beszélünk veleszületett inzulinrezisztenciáról? Ennek a betegségnek sokat kutatott genetikai háttere is van. Fiatal, vékony lányokban látható, a normálisnál többszörösen, akár 10-szeresen emelkedett inzulin szint, anélkül, hogy cukorbetegek lennének.
A szerzett inzulinrezisztencia napjainkban egyre gyakoribb a mozgásszegény életmód, rossz táplálkozás, elhízás miatt. Miért is? Mert az inzulin, mint hormon termelődésének az egyik legfontosabb triggere, előhívója a táplálkozás, az étel. Hiszen az inzulin nyilván akkor fog szerepet játszani, akkor kell, hogy termelődjön, amikor a vércukorszint emelkedni kezd, vagyis étkezés során. Az inzulin elválasztás több fázisban történik – úgynevezett korai és kései inzulinválasz létezik. Előfordulhat, hogy étkezés után pár órával rosszullét jelentkezik, ekkor a túl sok inzulin nem a normál szintre állítja vissza a vércukrot, hanem hipoglikémiát okoz (azaz a vércukorszint alacsony voltát), ami remegéssel, gyengeséggel, étkezés utáni rendkívüli fáradékonysággal, akár aluszékonysággal, álmossággal társulhat. Ezenkívül az inzulinrezisztencia hasi hízást, hajhullást, menstruációs zavart, bőrkiütéseket okozhat, továbbá fokozott hajlamot a fertőzésekre pl.: bőrgombásodásra vagy hüvelyi fertőzésekre is. Amikor meddőség áll fenn, tehát nem jön össze a vágyott terhesség, mindig gondolni kell fertilis termékenykorú hölgyeknél az inzulinrezisztencia jelenségére.
Kivizsgálására a 3 pontos vércukorterhelés létezik: 75 gramm cukoroldattal, 0; 60; 120 percben végzett inzulin, vércukor-inzulin párok mérésével. A normál értékek szabottak, az emelkedés a görbéből már számolható de HOMA index formájában maga a labor is megadja, hogyan aránylik egymáshoz a cukor és az inzulin. A HOMA index felső határa (korábban négyben) napjainkban már kettőben van meghatározva.
Az inzulinrezisztencia vizsgálatot ismert 2-es típusú cukorbetegeknél tilos elvégezni. A 2-es típusú cukorbetegeknek termelődik ugyan inzulinja, de sajnos hiába, a vércukor tartósan magasan marad, például éhgyomorra 7 felett a terheléses 120 perces vércukornál a cukorbetegség határköve a 11,1-es vércukorszint.
Az inzulinrezisztencia kezelése:
Három kezelési mód van, az egyik a szigorú diéta, mind a kalória, mind a szénhidrát napi bevitele osztott, a páciens neme, magassága, kiindulási testsúlya, BMI-je, fizikai aktivitása alapján van kiszámítva. Az orvos vagy a dietetikus, de legjobb esetben karöltve egy csoportként, teamként támogatják a gyógyulást. A második kör a gyógyszeres kezelés, legelőször a metformin hatóanyaggal. Harmadikként kiemelten fontos a sportolás, rendszeres testmozgás. Végül pedig negyedik körként a cukor-inzulin anyagcserét támogató természetes anyagok, vitaminok (pl.: szelén, cink, króm, D-; C-vitaminok).
Az inzulinrezisztencia egy hajlam, tehát a betegség visszatérhet, de teljesen vissza is húzódhat, a jó hír tehát hogy ez kezelhető, megszüntethető ellentétben a cukorbetegséggel, ami sajnos élethosszig tart és még mindig gyógyíthatatlan, az életet megrövidíti, az
életminőséget rontja és nagyon sok társbetegséget hoz elő, korunk egyik legsúlyosabb anyagcsere betegsége.
Az inzulinrezisztencia kezelését különös figyelemmel kell kísérni babára várva, illetve lombik program esetén, a kismamáknak pedig elengedhetetlenül fontos a vércukorterhelés. Vannak olyan esetek, ahol pl. inzulinrezisztencia előzte meg a terhességet, ott bizony a várandósoknak korai vércukorterhelésre kell menni, általában a 16-18. hét között.
Az inzulinrezisztencia később is kialakulhat, akár időskorban vagy jellemzően fölborulhat a cukor és az inzulinanyagcsere a változó kor körül. Fontos megemlíteni, hogy a menopauzális testsúly növekedése nemcsak az inzulinrezisztencia miatt, hanem a petefészek működésének a megszűnése, vagyis az ösztrogénszint csökkenése miatt is lehetséges.
Az inzulinrezisztenciával párhuzamosan pajzsmirigybetegség is kialakulhat, jellemzően pl. alulműködés, melynél TSH mérést végezve azt is rendbe kell rakni! A hiedelemmel ellentétben visszafelé már ritkább, hogy a pajzsmirigy alulműködés kóros elhízáshoz és inzulinrezisztenciához vezessen, de a cukor anyagcserezavara a vérzsírokat, a pajzsmirigy működést, a testzsírt, a májat, a bőrt, a közérzetet és a testsúlyt mind-mind megterhelheti.