Miért fontos a rendszeres laborvizsgálat?

A laborvizsgálatoknak jelentős szerepük van az egészségügyben, mivel segítenek azonosítani, diagnosztizálni és követni különböző egészségi állapotokat.

Az ideális laborvizsgálatok gyakorisága személyre szabottan változhat, függ az egyéni egészségi állapottól, életkortól, családi anamnézistől, krónikus betegségektől. Általánosságban elmondható, hogy fiatal felnőtteknél (18-30 év) nincs szükség évenkénti laborvizsgálatokra, hacsak nincsenek specifikus egészségügyi problémáik, rizikófaktoraik. Középkorú felnőtteknél (30-50 év) már fontos lehet az éves vagy kétévente végzett rutin vérkép, koleszterin és vércukorszint ellenőrzése, különösen, ha fennállnak kockázati tényezők (családban előforduló betegségek, egészségtelen életmód, elhízás, magasvérnyomás). 50 év felett már rendszeresebben kell részt venni laborvizsgálatokon, különösen az egészségi problémák és betegségek kockázatának függvényében. A konkrét laboratóriumi vizsgálatok meghatározása a kezelőorvos/családorvos feladata, aki figyelembe veszi a betegség kockázatokat, az aktuális panaszokat, a családi anamnézist és az egyéni igényeket. Fáradékonyság, sápadtság, levertség esetén érdemes orvoshoz fordulni, továbbá abban az esetben is, amikor korábban nem tapasztalt tünetek jelentkeznek. A CRP segíti a családorvost a vírusos és bakteriális fertőzés elkülönítésében.

Hogyan történjen a vérvétel? A vérvételt nyugalmi körülmények között végzik, dohányzást, alkoholfogyasztást és fizikai aktivitást mellőzni kell a vérvétel előtt. Sok vizsgálat előírja az éhgyomri állapotot, mely általában legalább 8-12 órás éhezést jelent. Csak víz fogyasztása megengedett, mivel a vízfogyasztás nincs hatással a vizsgálat eredményeire és fontos is abban, hogy könnyebb legyen a vérvétel. Érdemes előzetesen egyeztetni az orvossal vagy a laborral, hogy szükséges-e az éhgyomor a vizsgálathoz, mint például a cukor vagy a lipidprofil esetén.

A vizeletleadás steril tartályba történjen, a reggeli első vizeletet (középsugarast) kell leadni. Ne felejtkezzünk el az előzetes lemosakodásról, törlőkendő használatáról, mivel ennek elmaradása fals pozitív leletet eredményezhet.

Az egyik leggyakoribb laboratóriumi vizsgálat az úgynevezett vérkép, melynek során a vérben lévő alakos elemek, köztük a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék vagy trombociták relatív vagy abszolút számát határozzák meg. Javasolt éhgyomri vércukormérést is végezni, mivel így azonnal megállapítható, ha valakinek inzulinrezisztenciája vagy cukorbetegsége van, így időben el lehet kezdeni a megfelelő kezelést. Hazánkban több mint egymillió ilyen betegséggel élő él, ráadásul több százezren nem is tudják magukról, hogy diabéteszesek. A máj- és vesefunkciós értékek olyan laborvizsgálatok eredményei, amelyek segítenek értékelni a máj és a vesék működését. A GFR (Glomerulus filtrációs ráta) egy olyan érték, amely a vesék működését méri. A GFR érték csökkenése utalhat a kevesebb folyadékfogyasztásra, vesekárosodásra, egyes gyógyszerek is okozhatják, de a vesefunkció természetes módon csökkenhet az életkor előrehaladtával idősek körében. A vashiányos vérszegénység jele az alacsony vasszint, magas teljes vaskötő kapacitás és transzferrin szint, alacsony ferritin szint. A vizeletvizsgálat szintén hasznos diagnosztikai eszköz, mivel rávilágíthat különféle anyagcserével vagy vese működéssel kapcsolatos betegségekre. Mindezen felül további vizsgálatokat is el lehet végeztetni annak fényében, hogy hány évesek vagyunk, vagy milyen az egészségügyi állapotunk.

A laborvizsgálatok eredményeit mindig szakember (családorvos, kezelőorvos) segítségével elemezzük, szükség esetén javaslatokat kaphatunk a további teendőkre. Nem szabad megijedni, ha az eredmények eltérnek a referenciaértékektől, az nem feltétlenül jelent betegséget. Sok tényező, például életkor, nem és egészségi állapot is befolyásolhatja az eredményeket. Az interneten található információk könnyen félrevezethetnek, és nem minden

eredmény esetén érvényesek, de előzetes tájékozódásban segíthetnek. Az orvosi tanács mindig megbízhatóbb, mint az öndiagnózis, ezért kérjék ki családorvosuk véleményét.